Te észreveszed-e Isten meglepetéseit?

Április 1-jén a Szentatya a Szent Péter téren mutatta be az ünnepi szentmisét, melynek keretében az evangélium görögül és latinul is felhangzott. Ferenc pápa rögtönözve fogalmazott homíliájának fordítását teljes terjedelmében közreadjuk.

Miután meghallgattuk Isten szavát, ezt az evangéliumi részletet, három dolog jut eszembe, amelyet el szeretnék mondani nektek.

Az első: a híradás. Elhangzik egy hír: Az Úr feltámadt! A hír, melyet a keresztények a kezdeti időktől fogva szájról szájra adtak, köszöntéssé vált: Az Úr feltámadt! A nőket, akik azért mentek, hogy megkenjék az Úr testét, meglepetés várta. Meglepetés… Isten híradásai mindig meglepetések, mert a mi Istenünk a meglepetések Istene. Így van ez az üdvtörténet kezdete óta, Ábrahám atyánk óta. Isten meglep: „Menj, menj, hagyd el földedet, indulj!” Egyik meglepetés követi a másikat. Mindig. Isten nem tud hírt adni magáról anélkül, hogy meg ne lepne bennünket. A meglepetés az, ami szíven talál téged, ami ott érint meg, ahol nem is várnád. A fiatalok nyelvét használva azt mondhatnánk: a meglepetés övön aluli ütés; nem vagy felkészülve rá. De Isten jön, és szíven üt. Az első dolog tehát: a meglepetésként elhangzó híradás.

A második: a sietség. A nők szaladnak, sietnek, hogy elmondják: „Ezt tapasztaltuk…” Isten meglepetései útnak indítanak, azonnal, várakozás nélkül. Ezért ők szaladnak, hogy lássanak. Péter és János is fut. A pásztorok is, karácsony éjszakáján, futnak: „Menjünk Betlehembe, hogy lássuk, amit az angyalok mondtak!” A szamariai asszony is fut, hogy elmondja a falubelieknek: „Ez az újdonság: találkoztam egy férfival, aki elmondta mindazt, amit tettem.” Az emberek pedig már ismerték, amit ez a nő tett. És azok az emberek futnak, otthagynak mindent, amit csináltak, a háziasszony is otthagyja főni a krumplit a lábasban – visszatérve majd leégve találja –, de most muszáj menni, futni, látni a meglepetést, hallani a hírt. Ez ma is megtörténik. Lakónegyedeinkben, falvainkban, amikor valami szokatlan történik, az emberek összesereglenek, hogy lássák. Odasietnek. András nem vesztegette idejét, sietve ment Péterhez, hogy elmondja neki: „Megtaláltuk a Messiást!” A meglepetések, a jó hírek mindig így születnek: sietve. Az evangéliumban van valaki, aki még időt kér magának; nem akar kockáztatni. De az Úr jó, szeretettel várja: Tamásról van szó. „Akkor fogok hinni, ha látom a sebeket”, mondja. Az Úrnak van türelme azokhoz is, akik nem sietnek.

Elsőként szó volt a meglepetésként ható híradásról, aztán a sietve adott válaszról, a harmadik dolog pedig, amit mondani szeretnék nektek, egy kérdés: „És én? Nyitott a szívem Isten meglepetései előtt? Kész vagyok, sietve elindulni, vagy mindig azt hajtogatom: „Ej, ráérünk arra még”? Mit mond nekem a meglepetés? János és Péter futva mentek a sírhoz. Jánosról az evangélium azt mondja: „Hitt.” Péter is „hitt”, de a maga módján, azzal a hittel, amelybe belekeveredik a lelkiismeret-furdalás amiatt, hogy megtagadta az Urat.

Ezt a három dolgot akartam tehát elmondani: meglepetésként ható híradás, futás, sietés, és végül a kérdés: „És én ma, 2018 húsvétján, mit teszek?” Te mit teszel?

Fordította: Tőzsér Endre SP

Ferenc pápa Urbi et Orbi üzenete húsvét vasárnapján: A búzaszem ereje ma is termést hoz

Április 1-jén, húsvétvasárnap Urbi et Orbi üzenetében Ferenc pápa a búzaszem erejéről beszélt, majd imádságra szólított: imádkozzunk a béke, a kiengesztelődés, a remény, a párbeszéd, a vigasztalás, az élet és a bölcsesség gyümölcseiért.

Kedves testvéreim, boldog húsvétot!

Krisztus feltámadt a holtak közül.

Az Egyházban szerte az egész világon visszhangzik ez a hír, az alleluja énekétől kísérve: Jézus az Úr, az Atya feltámasztotta őt, Ő pedig örökre él közöttünk.

Maga Jézus hirdette meg előre halálát és feltámadását, a földbe vetett búzaszem képével. Ezt mondta: „ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz” (Jn 12,24). És lám, pontosan ez történt: Jézus, a búzaszem, melyet Isten vetett el a föld göröngyei közé, a világ bűne által megölve meghalt, két napon át a sírban maradt; ám ez az ő halála magában hordozta Isten szeretetének teljes erejét, amely kiszabadult a halál börtönéből és kinyilvánult a harmadik napon, melyet ma ünneplünk: ez Krisztus Urunk húsvétja.

Mi, keresztények, hisszük és tudjuk, hogy Krisztus feltámadása a világ igazi reménye, amely nem csal meg. A búzaszem ereje ez, a szereteté, mely alászáll, és a végsőkig odaajándékozza magát, és amely valóban megújítja a világot. Ez az erő ma is termést hoz a mi történelmünk göröngyei között, melyet oly sok igazságtalanság és erőszak jellemez. A remény és a méltóság gyümölcsét termi ott, ahol nyomor és kirekesztés uralkodik, ahol éhség és munkanélküliség van, a menedéket keresők és menekültek között – akiket oly sokszor visszautasít a jelenlegi szemeteskosár-kultúra –, a drogkereskedelem, az emberkereskedelem és korunk rabszolgasága áldozatai számára.

Mi pedig ma a béke gyümölcseit kérjük az egész világ számára, kezdve a szeretett és elgyötört Szírián, melynek lakosságát a végsőkig kimerítette a háború, aminek nem akar vége lenni. Idén húsvétkor a feltámadott Krisztus fénye világosítsa meg minden politikai és katonai felelős lelkiismeretét, hogy késedelem nélkül vessenek véget a folyamatban lévő öldöklésnek, tartsák tiszteletben a humanitárius jogot, és gondoskodjanak arról, hogy a segítség eljuthasson ezekhez a testvéreinkhez, akiknek égető szükségük van erre, egyszersmind biztosítva a megfelelő körülményeket a kitelepítettek hazatérésére.

A kiengesztelődés gyümölcseiért fohászkodunk a Szentföld számára, melyet ezekben a napokban is nyílt konfliktusok sújtanak, amelyek nem kímélik a fegyverteleneket sem. Imádkozunk Jemenért és az egész Közel-Keletért, hogy a párbeszéd és a kölcsönös tisztelet győzze le a megoszlásokat és az erőszakot. Krisztusban testvéreink, akik nem ritkán erőszakos cselekmények és üldözések áldozatai, tudjanak ragyogó tanúságot tenni a Feltámadottról és a jónak a rossz fölött aratott győzelméről.

A remény gyümölcseiért esdeklünk ezen a napon mindazok számára, akik egy méltóbb élet után vágyakoznak, mindenekelőtt az afrikai kontinens azon részein, melyeket elborít az éhezés, az ősi helyi konfliktusok és a terrorizmus. A Feltámadott békéje gyógyítsa be a sebeket Dél-Szudánban: nyissa meg a szíveket a párbeszédre és a kölcsönös megértésre. Ne feledkezzünk meg ennek a konfliktusnak az áldozatairól, mindenekelőtt a gyermekekről! Ne hiányozzon szívünkből a szolidaritás az iránt a rengeteg ember iránt, akiket arra kényszerítenek, hogy elhagyják a földjeiket, és akiket a minimális létszükségleteiktől is megfosztanak!

A párbeszéd gyümölcseiért fohászkodunk a Koreai-félsziget számára, hogy a folyamatban lévő megbeszélések előmozdítsák a térség harmóniáját és a megbékélését. A közvetlen felelősséggel bírók bölcsen és kellő megkülönböztetéssel cselekedjenek, hogy előmozdítsák a koreai nép javát, és bizalmon alapuló kapcsolatokat alakítsanak ki a nemzetközi közösségen belül.
A béke gyümölcseit kérjük Ukrajna számára, hogy erőt nyerjenek az egyetértést előmozdító lépések, és megkönnyítsék a humanitárius kezdeményezéseket, melyekre az ottani lakosságnak szüksége van.

A vigasztalás gyümölcseiért esdünk a venezuelai nép számára, mely – miként erről lelkipásztoraik írásban beszámoltak – valamiképpen idegenként él a saját országában. Az Úr Jézus feltámadásának ereje által találják meg a helyes, békés és emberséges utat ahhoz, hogy minél gyorsabban kilábaljanak a politikai és humanitárius válságból, mely az országot fojtogatja. Ne hiányozzék a polgárok közötti befogadás és segítségnyújtás azok számára, akik hazájuk elhagyására kényszerültek!

A feltámadott Krisztus hozza el az élet gyümölcseit a gyermekek számára, akik a háborúk és éhínségek hatására remény nélkül nőnek fel, nem részesülnek oktatásban és egészségügyi ellátásban; és az idősek számára is, akiket leselejtezett az önző kultúra, mely félredob mindenkit, aki nem termel.

A bölcsesség gyümölcseiért fohászkodunk azok számára, akik szerte a világban politikai felelősséget viselnek, hogy mindig tartsák tiszteletben az emberi méltóságot, elkötelezetten munkálkodjanak a közjó érdekében és biztosítsák saját polgáraik fejlődését és biztonságát.

Kedves testvéreim!

Ahogy a sírhoz siető asszonyokhoz, úgy hozzánk is szól ez az ige: „Miért keresitek az élőt a holtak között? Nincsen itt, feltámadt!” (Lk 24,5–6). Nem a halálé, a magányé és a félelemé az utolsó szó. Van egy szó, amely meghaladja ezeket, és amelyet csak Isten mondhat ki: ez a feltámadás szava (vö. II. János Pál, Gondolatok a Via Crucis végén, 2003. április 18.). Isten szeretetének az erejével a feltámadás „száműzi vétkünket, lemossa minden bűnünket, a bűnbánóknak ártatlan szívet ad, a szomorkodóknak vigaszt kínál. Távol űzi a gyűlölködés átkát, és meghozza a békés egyetértést, a zsarnok gőgjét is fékezi” (Húsvéti örömének).

Boldog húsvétot mindenkinek!

Fordította: Török Csaba


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »