”Teljes a csönd, a tűz kialszik, a tükröt fekete kendővel takarják le”

Nagypénteket ma is hallgatással, különös meghatottsággal, bensőséges átéléssel ünnepli népünk hívő rétege – a világnak van halottja e napon. Teljes a csönd, a tűz kialszik, a tükröt fekete kendővel takarják le, az órát megállítják. Úgy járnak-kelnek, mintha kinek-kinek a saját házában lenne a mindenek halottja. A csíki székelységnél “hosszúnap”, az északi csángóknál “aszupéntek”. Jézus Krisztus kereszthalálának és földbetételének napja

E nap a gyász és a vezeklő szemlélődés ideje. A legtöbb helyen ilyenkor tartották a passiót: Jézus kínszenvedéséről, kereszthaláláról szóló játékot. A szent passió egyik része: Jézus temetése, virrasztása nagypéntek népi liturgiájának máig eleven része.

Helyi szokásoktól függően hol temetőben, hol templomban, hol pedig útszéli kereszteknél, esetleg egy-egy háznál napközben vagy az éjszakába is belenyúlva tartják.

A dunántúli Vasvár sajátos hagyománya a fekete lakodalom (gyászmenyegző). Nagypénteken egész éjszaka virrasztanak. Ilyenkor kerítenek sort a gyászmenyegző énekére is, amelytől az ájtatosság a nevét kapta.

A passió ösztönözte a szabadtéri kálváriák építését, de a “Szentgrádics”-ét is és a keresztek; keresztutak állítását.

Szentistván matyó faluban nagypéntek délután a stációkat fáklyafény mellett látogatták végig. Erdélyben Hétfalu evangélikus csángósága körében még a századfordulón is járta a templomban énekelt passió.

A nagypénteki templomi liturgiának máig egyik legjellegzetesebb mozzanata a János-passió anyanyelvi előadása. A szentsír, másként “Úr koporsója” (a dunántúli Csökölyben “Isten koporsója”) sajátos hazai liturgikus fejlemény.

A szentsír eredetileg csak keresztből állott. Ezt födték be gyolccsal, miseruhával és stólával is, miseénekek kíséretében. Meghintették szenteltvízzel, s úgy füstölték meg, mint a temetésnél szokás. Követ helyeztek rá, lepecsételték, őrség vigyázta.

Manapság a nyitott koporsóba fektetett Krisztus-szobrot a benedekiek már nagycsütörtök este ravatalra helyezik, felvirágozzák és a hívek késő éjszakáig virrasztanak mellette.

Az Alföldön Csanádpalotán “jézuskatonának” nevezik a szentsír őrzőjét.

A moldvai Istensegíts székelyei a szentsír elé fektetett feszülethez térden csúszva közeledtek és úgy csókolták meg: pénzt és piros tojást tettek melléje.

Az alföldi zagyvarékasiak azt tartják: a nagypénteki káromkodás villámot csalogat. A dunántúli Csököly református asszonyai hófehérben, eltakart arccal “igazodtak fel” a nagypénteki gyászistentiszteletre.

Református hagyomány, hogy Partiumban Nagyszalontán az anyák e napon apró gyermekeiket elviszik a templomba, hogy a csöppségek hamarabb tanuljanak beszélni.

Nagypéntek vetőnap borsóra, palántázó alkalom: virágültető nap. Egykor e napon és nagyszombaton tilos volt a szántás, mivel Jézus teste ilyenkor a földben van. A falvak népe meglátogatta halottait, a temetőben sírokat gondozott.


Forrás:hunhir.hu
Tovább a cikkre »