Egy csoport túrázó eltévedt. Egy hegytetőn lévő várhoz szeretnének eljutni, ám az az út, amelyen mennek, úgy tűnik, az ellenkező irányba vezet. Vezetőjük egyetlen tanácsa pedig erre csak az, hogy siessenek tovább az eddigi úton.
Az eurózóna jelenleg ugyanilyen helyzetben van. Egyre világosabb, hogy az euró megalkotása rossz irány volt. A közös fizetőeszköz inflációs hitelbuborékot okozott Dél-Európában. Amikor ez a lufi kipukkadt, a régió versenyképességét komoly kár érte, és Észak-Európától azt követelték, hogy hatalmas hitelgaranciákat, hiteleket, illetve transzfereket nyújtson. Ezek az intézkedések fenntartották a buborékból keletkezett nem megfelelő relatív árakat, és elfedték a mélyben lévő problémákat.
Mindeközben a schengeni megállapodás megkönnyítette a bevándorlók számára, hogy az utóbbi években Ázsia és Afrika szegényebb vidékeiről elárasszák Észak-Európa jóléti államait. E fejleményekre válaszolva az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker arra használta fel a most szeptemberben elmondott, az unió állapotáról szóló beszédét, hogy még több tagállamot invitáljon az eurózónába és a schengeni övezetbe. Juncker az a karizmatikus, de összezavarodott túravezető, aki a történetünkben szereplő túrázókat továbbra is a rossz irányba vezeti.
Forrás: MW
Mellesleg minden eurózónán kívüli EU-tagállamnak, kivéve Dániát, már most is előírt kötelezettsége, hogy az euró bevezetésére törekedjen. Juncker azonban nyilvánvalóan fel akarja gyorsítani a folyamatot az eurózóna-tagsághoz szükséges kritériumok fellazításával és pénzügyi ösztönzők nyújtásával. Az eurózóna múltbeli problémái alapján ez egy igen veszélyes terv. Ha megvalósul, akkor az valószínűleg ugyanolyan destruktív túlfűtöttséget okozna, mint amit már láthattunk Dél-Európában. Valójában a bolgár, a horvát és a román háztartások túlzott mértékű adósságokat halmoztak fel külföldi valutákban – különösen euróban –, azt előfeltételezve, hogy majd csatlakoznak a monetáris unióhoz. Ez pedig jelentős pénzügyi problémákat okozott.
Természetesen érthető, hogy azok a nyugati bankok, melyek vakmerően euróhiteleket nyújtottak ezeknek az országoknak, most azt akarják, hogy ott is eurót nyomtassanak. Ily módon az adós országok biztosíthatnák a hitelező államokat, és ha szükséges, önmaguk által nyomtatott pénzzel fizethetnék vissza a hiteleket, ahogy azt a dél-európai országok tették az elmúlt évtizedben.
Tegyük fel, hogy Bulgária, Horvátország és Románia az euróbankjegy-nyomtatással biztosítaná a hiteláramlást, s lehetővé tenné a devizahitelek megújítását. Az ennyire mesterségesen olcsóvá tett hitel azonban felpumpálná az állami nyugdíjakat, a közszféra béreit és a szociális transzfereket. Ez pedig az ingatlanpiac túlfűtöttségét, valamint béremelkedést váltana ki, ami aláásná a nemzetközi versenyképességet. Normális esetben, ha egy ország ilyen helyzetben találja magát, akkor leértékeli valutáját. Ám miután az eurózóna-tagság kizárja e lehetőséget, az észak-európai országokat ismét arra kérnék, hogy nyújtsanak segítséget az EKB hitelgaranciái és pénzügyi transzferek révén, miközben tolerálniuk kellene, hogy az új eurózóna-tagállamok kiszolgálják önmagukat a bankjegynyomda révén. Egyszóval Juncker eurózóna-csatlakozások felgyorsítására vonatkozó terve azzal a veszéllyel jár együtt, hogy újjáéleszti az elmúlt évtized káoszát, ami a Dél-Európában kialakult buborékokkal kezdődött, majd a görög államadósság-válságban csúcsosodott ki.
Junckernek a schengeni övezet kibővítésére vonatkozó javaslata hasonlóképpen téves irány. A bevándorlás 2015-ben tapasztalt kezelhetetlen hulláma megmutatta, hogy Európában a belső és külső határellenőrzések szintje nem megfelelő. Juncker talán úgy szeretné hinni, hogy a bevándorlás mértéke lassult az EU és Törökország között 2016 elején megkötött megállapodásnak köszönhetően. Az európai határvédelmi ügynökség (Frontex) adatai azonban azt mutatják, hogy a migráció azután állt le, hogy Ausztria és a visegrádi országok kérésének megfelelően határkerítést húztak fel Macedóniában.
Továbbá a szerb határon felállított magyar kerítés, illetve a Magyarország által a Romániával közös határon bevezetett egyre szigorúbb ellenőrzések szintén hozzájárultak az európai stabilitáshoz. A migránsok azonban most Törökországból Bulgária felé kelnek át a Fekete-tengeren, és számuk növekedhet, ha a török EU-tagságról szóló tárgyalások leállnak. Ebből adódóan az EU többi tagállamának elleneznie kellene bármilyen olyan törekvést, amely a külső határellenőrzés lazítására irányul. Épp ez utóbbi történne ugyanis akkor, ha Bulgáriát és Romániát felvennék a schengeni övezetbe.
Csupán eltűnődni lehet azon, hogy mi hajtja Junckert e javaslatok megfogalmazásakor? Természetesen
az Európai Bizottság nem hagyhatja figyelmen kívül a párizsi, luxemburgi és frankfurti pénzintézetek érdekeit. Senki nem akarja ugyanis, hogy a kelet-európai országokban bevezetett meggondolatlanul kialakított, hitelek egy újabb bankválságot gerjesszenek.
Ám Juncker javaslatai még rosszabb következményekkel járnának. Egy kelet-európai inflációs buborék (kiegészülve a határellenőrzések leépítésével) az egész EU-t destabilizálhatja, és a gazdasági migránsok új hullámát indíthatja el Közép-Európa felé. Itt az idő, hogy a túravezető belássa az észérveket, konzultáljon a többiekkel, és visszatérjen a helyes útra.
Copyright: Project Syndicate, 2017
www.project-syndicate.org
Forrás:vg.hu
Tovább a cikkre »
