Teréz körúti robbantás: elvarratlan szálak, tisztázatlan körülmények

Teréz körúti robbantás: elvarratlan szálak, tisztázatlan körülmények

Teréz körúti robbantás: elvarratlan szálak, tisztázatlan körülmények

Javában zajlik a 2016. szeptember 24-én, a Teréz körúton elkövetett robbantással vádolt P. László büntetőpere a Fővárosi Törvényszéken. A merényletben egy rendőr életveszélyesen, társa súlyosan megsebesült. A feltételezett elkövetőt közel egy hónappal később, október 19-én fogták el a Terrorelhárítási Központ munkatársai. A bűnügy nyomozati anyaga a Privatkopo.hu birtokába került, amely számos tisztázatlan körülményt, elvarratlan szálat tartalmaz.

Ki rendelte meg és vette át az elektromos garázskapunyitót?

A nyomozati anyagból kiderül, hogy a házi készítésű, úgynevezett szögbombát működésbe hozó távirányítású garázskapunyitó szerkezetet egy budapesti székhelyű webshopban, fiktív e-mail címről rendelték meg. A megrendelést egy McDonald’s gyorsétteremből küldték el, amelynek pontos címét nem sikerült a nyomozóknak beazonosítani.

A szerkezetet személyesen vették át a forgalmazó budapesti irodájában. A vásárlót kiszolgáló alkalmazott a nyomozás során nem ismerte fel a robbantás feltételezett elkövetőjét, P. Lászlót. A terméket átvevő, fiktív nevet használó személy aláírását igazságügyi írásszakértő nem vetette össze a bűncselekmény elkövetésével gyanúsított fiatalember kézírásával.

Ki robbanthatott?

A két rendőrjárőrt leterítő detonáció 2016. szeptember 24-én, 22 óra 36 perckor, a Budapest VI. Teréz Krt. 4. szám alatt következett be. Az elkövető a Központi Nyomozó Főügyészség által nyilvánosságra hozott kamerafelvétel felső részén, a kamera által még „befogott” legtávolabbi részen helyezkedett el, így a beazonosítására alkalmas képsorokat nem rögzíthetett. Az viszont egyértelműen kitűnik a képsorokból, hogy a helyszínre tartó robbantó a mellette elhaladó járókelőkhöz képest nem nevezhető magasnak, inkább átlagos testalkatúnak.

Az egyik igazságügyi szakértő 47 alkalommal végzett mérést a felvételeken, és mindannyiszor 170-175 cm. közé tette az elkövető magasságát.

Egy másik – számítógépes specialistának számító – igazságügyi szakértő, úgynevezett rávetítéses módszerrel, több tucat alkalommal végzett vizsgálatot és 174 cm. magasságúnak jelölte meg szakvéleményében a merénylőt.

P. Lászlót a rabosítása alkalmával 184 cm. magasnak mérték a rendőrök.

A robbantással gyanúsított fiatal férfit a cselekmény elkövetésekor a helyszín közelében tartózkodó egyetlen tanú sem ismerte fel. Sem kalapban, sem anélkül. De nem ismerték fel annak az élelmiszer üzletnek az alkalmazottai sem, ahová közvetlenül a robbantás előtt az elkövető betért vásárolni.

A merénylet helyszínétől mintegy 50 méterre lévő Király utca-Erzsébet körút sarkán működő rendőrségi kamera nem rögzítette a robbantót, annak ellenére, hogy a cselekmény elkövetése után – a nyomozás adatai szerint – elhaladt a kamera látószögében.

Egy másik, a Teréz körút-Szófia utca sarkán elhelyezett rendőrségi kamera az elkövetés időpontjában nem működött.

Egy tanú arról számolt be a nyomozóknak, hogy közvetlenül a robbantás előtt egy furcsán viselkedő, folyamatosan telefonáló férfit látott a Teréz körút-Király utca sarkán – aki aztán eltűnt.

Egy másik tanú, aki a robbantás után azonnal az utcára rohant a közeli szoláriumból, egy sebhelyes arcú személyt látott álldogálni, majd másodperceken belül érkezett két, öltönyös férfi, akivel összekacsintottak és együtt távoztak az Oktogon felé.

Egy harmadik tanú arra emlékezett, hogy a közeli Dohnányi utca sarkán két férfi várakozott, a későbbi robbantás helyszínét figyelték, majd kevéssel a detonáció előtt egy BMW-vel távoztak onnan.

Hírdetés

A nyomozati dokumentumokból kitűnik, hogy a bűncselekmény helyszíne 15-17 percig nem volt biztosítva, a Teréz körút 4. szám alatti ház közvetlen közelében közel száz ember gyűlt össze, akik folyamatosan járkáltak a még biztosítatlan utcarészen.

Az iratok között található egy jelentés, amely szerint egy rendőr megfogta a bomba indítószerkezetének egy vezetékdarabját – kesztyű használata nélkül.

Egy másik jelentésben arról lehet olvasni, hogy az elkövető hátizsákjának egy darabja az éjszakai helyszíneléskor még megvolt (fotó is készült róla), aztán „eltűnt”, majd reggelre – pontos időpont megjelölése nélkül – újra előkerült a maradvány, de már az eredeti megtalálási helyétől egy kicsit távolabb bukkantak rá a rendőrök.

A helyszínen rögzített DNS nyomok nem szétszórtan, ahogy az egy detonációt követően életszerű, hanem – fizikailag lehetetlen módon – egyvonalban helyezkedtek el.

A merénylet végrehajtását követően a fővárosból kivezető utakat nem zárta le a rendőrség, és a pályaudvarok utasforgalmát sem ellenőrizték az egyenruhások – ahogy az egyébként kiemelt súlyú, erőszakos bűncselekmény esetén elvárható lenne.

P. László az elkövetés időpontjában mobiltelefonjának cellainformációi szerint a 2016 tavaszán, Homokkomáromban vásárolt présházában tartózkodott.

Ki küldte az e-mailt a Belügyminisztériumnak?

P. László a robbantást követően nem bujkált, nem rejtőzött el, folytatta korábbi életvitelét. A kitűzött 10 millió forintos nyomravezetői díj nem hozta meg a várt eredményt, senki nem ismerte fel a nyilvánosságra hozott kamerafelvételen és fotókon szereplő személyt.

A nyomozati dokumentumok szerint P. László a merénylet után közel 1 hónappal, 2016. október 18-án, 17 óra 55 perckor kifotózta telefonjával a Belügyminisztérium elérhetőségét, majd 18 óra 17 perckor elektronikus levelet küldött a tárcának, amelyben leírta a bomba összetételét, valamint közölte, hogy a következő levelében fogja közölni a követelését. Az e-mailt a nyomozás adatai szerint a karmacsi házban lévő laptopjáról postázta, fiktív e-mail címről, amely nem volt azonos az elektromos garázskapunyitó szerkezet megrendeléséhez használt webfiókkal. A levél, rövid, tömör, katonás hangvételben íródott – ékezetek nélkül, tele helyesírási hibákkal, olyan stílusban, mintha azt nem magyar anyanyelvű ember írta volna. 20 óra 19 perckor P. László telefonjával lefotózták a laptopról elküldött levelet – a gép monitorjáról – és eltárolták a készülék memóriájában.

A nyomozó hatóság szerint másnap reggel néhány mondattal kiegészítették az előző nap elküldött levél tartalmát – de nem küldték el azt.

A Terrorelhárítási Központ munkatársai 2016. október 19-én, a délelőtti órákban – valamivel több, mint fél nappal azután, hogy a Belügyminisztérium munkatársai megkapták a robbantással kapcsolatos e-mailt – elindultak Budapestről Karmacsra, P. Lászlóért.

A bűnjelként lefoglalt laptopról a gyanúsított édesapja tanúvallomásában elmondta, hogy az napok óta használhatatlan volt, sem a fia, sem ő nem kapcsolta be. A Központi Főügyészség által megbízott informatikai szakértő ugyancsak „sérültnek” minősítette a számítástechnikai eszközt, ám később – egy másik informatikus – valahogy mégis életet lehelt a gépbe, és így megtalálták az el nem küldött levelet.

Csakhogy: a karmacsi házban – csakúgy, mint a homokkomáromiban – egyáltalán nem volt wifi, így internetes tevékenységet akkor sem lehetett volna végezni a laptoppal, ha az működőképes lett volna. P. László nem rendelkezett mobilinternet előfizetéssel, így az internet segítségével aligha fotózhatta ki a Belügyminisztérium elérhetőségét.

Az IP címet, amelyről útjára indították a Belügyminisztériumnak az e-mailt, az eljárás során nem tudta (?) azonosítani a nyomozó hatóság, így nem derült fény a küldő eszköz tartózkodási helyére.

A nyomozók sem a lefoglalt laptopon, sem a mobiltelefonon nem találtak arra utaló információt (előzményt), hogy repülőgép-szerelő végzettségű P. László milyen „internetes recept” alapján készítette a bombát.

Azt a bombát, amelynek összetételét pontatlanul határozták meg a belügyi tárcának elküldött levélben, ugyanis sem a bombakészítéshez ténylegesen felhasznált szögek mérete, sem annak mennyisége, sem a műanyag zsinór átmérője nem mutatott azonosságot az e-mailben megnevezett „alkotóelemekkel”.

Mi történt Homokkomáromban?

P. László elfogásakor átadta homokkomáromi ingatlanának kulcsait a nyomozóknak, akik azonnal elutaztak a településre és bementek a házba – ahol a jegyzőkönyv szerint másfél órát tartózkodtak. Azt azonban nem tartalmazza az erről készült dokumentum, hogy az épületben milyen nyomozati cselekményt hajtottak végre, milyen anyagokat és eszközöket találtak. Ilyen jegyzőkönyv csak másnap készült, amikor házkutatást tartottak.

P. László édesapja tanúvallomásában elmondta, hogy olyan rend uralkodott az ingatlanban, ami egyáltalán nem jellemző a fiára, aki kifejezetten szétszórt, rendelten férfi.

A házban a nyomozók nem találtak összeszerelt, robbantásra kész bombát. A sajtóban megszellőztetett úgynevezett próbarobbantások helyszínét a bűnügyi szakemberek nem tárták fel, arról csupán a gyanúsított számolt be – zavarosnak, összefüggéstelennek tűnő – beismerő vallomásában.

A nyomozati iratokból az is kitűnik, hogy a robbantással vádolt P. László 2016. október 11-én, tehát 8 nappal az elfogása előtt visszaköltözött édesapja Karmacson álló családi házába, így a homokkomáromi présház több mint egy hétig lakatlanul, őrizetlenül maradt.

„Nem tudom”

Zárásként következzen egy-egy részlet két – a nyomozó hatóság által megbízott – igazságügyi szakpszichológus P. Lászlóról alkotott véleményéből.

„(…) Meg kell jegyezni, hogy a metakommunikációs jelzések sok esetben inkább az adott helyzetben történő élménykonstruálásra, semmint valós emlékezeti felidézésre utalnak.”

„(…) Elmondása hézagos, hiányos, kidolgozatlan, a kérdésekre több alkalommal „erre nem kívánok válaszolni”, valamint „nem tudom” kifejezésekkel él.”


Forrás:privatkopo.hu
Tovább a cikkre »