Újabb meghökkentő tény derült ki a bevándorlókról

Tanácsadó céget kért fel a német bevándorlásügyi hivatal abban a reményben, hogy segít felgyorsítani a menekültkérelmek elbírálását. A kiszemelt vállalatnak vannak tapasztalatai ezen a téren, ám ezek enyhén szólva ellentmondásosak.

Angela Merkel német kancellár októberben kijelentette, hogy országa képes megbirkózni a rendkívüli bevándorlási hullámmal, ami annyiban igaz, hogy az embertömeg kezelése megoldható szervezési kérdés. Más kérdés, hogy az arra hivatott hivatalok képesek-e ellátni a feladatukat vagy további támogatást igényelnek.

Úgy tűnik, az utóbbi a helyzet: a német migrációs szolgálat, a BAMF felkérte a McKinsey & Co tanácsadó céget, hogy segítsen felgyorsítani az adatfeldolgozást – kezdi furcsa tényeket bemutató elemzését Leonid Bershidsky, a Bloomberg Berlinben dolgozó publicistája. A dolog azzal kezdődött, hogy a BAMF vezetését szeptember végén Frank-Jürgen Weise vette át Manfred Schmidttől, aki “személyes okokra” hivatkozva lemondott.

Válságmenedzsment

Weise foglalkozására nézve válságmenedzser, kiterjedt üzleti tapasztalatokkal. Korábban a német védelmi minisztériumnak dolgozott azzal a feladattal, hogy javítsa a hadsereg működésének hatékonyságát. Új munkakörében az volt az első dolga, hogy egy hozzá hasonlóan tapasztalt szervezethez forduljon a menekültkérelmek elbírálásának felgyorsítása érdekében. Így léphetett a színre a McKinsey, amely hasonló feladatot látott el a svéd bevándorlási hivatalnál, a Migrationsverketnél.

A cég ugyan felajánlotta, hogy megbízásának első hat hetében ingyen dolgozik, ám a BAMF vezetősége ettől függetlenül megkapta a magáét a tanácsadó felbéreléséért. Mindannyian kérünk tanácsokat életünkben, hol egy pszichológustól, hol egy adósságkezelőtől, hol a mamánktól. Ezzel azonban beismerjük, hogy fogalmunk sincs hogyan kezdjünk hozzá valamilyen problémánk megoldásához – írta a berlini baloldali Die Tageszeitung.

A probléma

A Migrationsverket alapvetőn azért kérte fel 2008-ban a McKinseyt tanácsadónak, mert le akarta faragni a bevándorlók ügyintézésével kapcsolatos költségeket. Akkoriban minden menekültkérőnek napi 45 dollárnak megfelelő koronát fizettek arra az időre, amíg menekültkérelme elbírására várt. Ha ezt sikerül lerövidíteni, akkor spórol a svéd állam – ilyen egyszerű volt az alapképlet.

Emellett szerepet játszott a döntésben a svédek büszkesége is. Úgy fogták fel bevándorlási hivatalukat, mint amely egy piacon versenyez az értékes bevándorlókért. (Ne feledjük, akkor még szó sem volt az ideihez hasonló menekülttömegről.) Ha hosszabb a várakozási idő, akkor az “ügyfelek” más országot választanak – mondta annak idején Dan Eliasson, a szervezet elnöke.

Lépésről lépésre

A McKinsey a “lean managementről” szóló receptje alapján állt neki a probléma megoldásának. Ennek lényege, hogy elkülönítik a szokásos eljárás kicsi, kísérleti formáját. Ebben a projektben tanulmányozzák az ügyintézést, majd kiiktatnak mindent, ami lassítja a folyamatot. A tapasztalatok alapján kidolgozzák és leírják az új eljárási rendet, majd az a csapat, amely végigcsinálta a pilot projektet, bevezeti az új rendszert az egész szervezetben.

A módszer alkalmazásának svédországi eredményével mindkét fél elégedett volt. A tanácsadó cég egyik 2012-es tanulmányából kiderült, hogy 2008-ban átlagosan 267 napig tartott egy-egy menekültkérelem feldolgozása. Miután 2009-ben bevezették az új rendszert, 2010 végére sikerült felére – 130 napra – rövidíteni ezt az időt.

Ez a régi és az új módszer szerint dolgozó szervezeti egységek átlaga. Azokban az irodákban, ahol túlestek a változtatásokon, 86 napra rövidült az átlagos ügyintézési idő.

Fordulat

A változás meghozta azt a másodlagos eredmény is, amit Stockholm remélt, azaz a felgyorsult ügyintézésnek köszönhetően Svédország vált a legkeresettebb európai állammá a bevándorlók körében. A dolog vége az lett, hogy népességéhez viszonyítva ez az ország fogadta a legtöbb menekültet a kontinensen.

És ekkor beütött a krach. A McKinsey évi néhány ezer menekült kezelésére szolgáló, olajozott rendszere nem bírta az ennél jóval nagyobb emberáradatot. A Migrationsverket januárban 4450 menekült ügyét intézte, ám novemberben már 36,7 ezerrel kellett volna boldogulnia. Ahogy nőtt a létszám, úgy lassult az ügyintézés. A várakozási idő fokozatosan visszatért a McKinsley tanácsai alapján végrehajtott változások előtti szintre.

Mindenki ideges

A helyzet ma már tarthatatlan. A menekülteket frusztrálja, hogy több mint egy évig tart, mire találkozhatnak családjukkal. A svédek sokallják az érkezőket – immáron a szavazók ötöde támogatja a bevándorlásellenes Svéd Demokrata pártot a májusi 14 százalékkal szemben. A tízmilliós Svédországba idén 190 ezer menekült érkezhet.

Miközben egyre mélyebben haladunk a télbe, nincs elég lakóhely a bevándorlók elhelyezésére. A kormány elkezdte szigorítani a bevándorlási szabályokat, ezen belül a családok újraegyesítésének lehetőségét.

Öngól lehet

Németországban a McKinsey megmutathatja, hogy képes kitalálni egy a svédnél strapabíróbb rendszert. A helyzet annyival könnyebb, hogy a német rendszer már most is elég hatékony: az átlagos kérelemelbírálási idő 5,2 hónap. (Igaz, ezen belül egyes országok, például Pakisztán polgárainak 15 hónapot kell várniuk.)

Az új főnök, Weise három hónapra akarja lerövidíteni az ügyintézést. A gond az, hogy ha ez sikerül, az – akárcsak Svédország esetén – újabb ösztönzőt adhat az Európába vágyóknak, hogy útra keljenek és Németországot válasszák bevándorlási úti céljukul. Ezért aztán a hivatali siker politikai öngóllá válhat a kormány számára.


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »