Válság a közelítő tél árnyékában

Mindenki megbeszélte mindenkivel. Senki sem szeretné a végét, de ahogy elnézzük, a folytatását sem. Mi az? A szlovák kabinet aktuális helyzete, mely egyre inkább idéz egy dél-amerikai szappanoperát.

Ha etikai síkra szeretnénk terelni, a méltatlan jelzőt is használhatnánk, ha szimplán a politikai pragmatizmus felől közelítjük, akkor azt kell mondanunk, nem helyénvaló, hogy miközben az ország ezer sebből vérzik, a koalíció vezetői szügyig a személyeskedés mocsarába merülnek.

Üzengetünk, üzengetünk?

Ha komoly politikusok meg akarnak egyezni valamiben, tárgyalóasztalhoz ülnek, és addig gyúrják egymást, amíg valamilyen megegyezés nem születik. A világtörténelem erre számos példával szolgálhat. De nem kell feltétlenül Robert Schuman és Konrad Adenauer uniós integráció alapjait megteremtő végtelen tárgyalássorozatára gondolnunk. Ha az ember a feleségével szeretne valamit megbeszélni, jobb, ha azt a konyhaasztalnál teszik, mint ha a Facebookon keresztül üzengetnek egymásnak, mert ebben az esetben a szomszédok esetlegesen azt gondolhatnák, nincs ki a négy kerekük. Ami viszont a magánéletben igaz lehet, az sajnálatos módon nem igaz a hazai belpolitikában.

Richard Sulík, a Szabadság és Szolidaritás elnöke két hete még arról beszélt, Eduard Heger miniszterelnökkel szeretné elsőként ismertetni pártja követeléseit, miután jelezték, elhagyják a koalíciót. A megnyilvánulás mögött már-már államférfiúi nagyság vonalai sejlettek fel, amivel kapcsolatosan ebben az országban azért nem olyan magas a mérce. Lám, vannak itt még, akikből nem veszett ki az elemi tisztesség… Arról nem volt szó, hogy mindezt a közösségi médiában, a világ szeme láttára szeretné tenni. 

„Meglepett, hogy azt a személyes levelet, amit ma kaptam Richard Sulíktól a Signal csevegő alkalmazáson, később a közösségi hálón nyilvánosságra hozta. Eredetileg úgy volt, hogy Sulík személyesen adja át a koalíciós szerződés felmondásáról szóló levelet” – mondta a történtek kapcsán a miniszterelnök, aki szerint koalíciós partnere(?) már megkezdte a 2024-es választási kampányát.

A pártelnök Facebook-oldalán közzétett levél a korábban elmondottakhoz képest semmilyen újdonságot nem tartalmaz. A liberálisok csak megerősítik, Igor Matovič személye kormánytagként továbbra is elfogadhatatlan számukra, de készek a koalíciót új alapokra helyezni. 

A levélnek csupán egy részletét emeljük ki: „Az SaS tudatosítja, különösen hazánk krízisállapota idején, hogy Szlovákiának működőképes kormányra van szüksége, amely bírja az emberek bizalmát, nem teremt feszültséget a társadalomban, ellenkezőleg, összekapcsolja az embereket, és minden aktuális társadalmi problémára megoldással szolgál.” Ha a problémát fel tudjuk ismerni, és meg tudjuk nevezni, már megtettük a megoldás irányába az egyik legfontosabb lépést. Ez látszólag az SaS-nek is sikerült, le tudták írni, milyen lenne az ideális kormányzat. Azonban a jelenlegi kabinet a leírtaknak éppen az ellenkezője.

Másnak is ciki már

Még a pehelysúlyú Veronika Remišová miniszterelnök-helyettes, a nyomokban még létező, egy egyre inkább úgy tűnik, egyszer használatos Za ľudí párt elnöke is rendre intette az alsó tagozatos iskolások szintjén civakodó koalíciós partnereit. 

Azt feltételeztem, hogy az SaS konkrét, érdemi követeléseket fogalmaz meg a lakosság problémáinak megoldása érdekében. A levelében azonban csakis személyes jellegű követelések vannak. Ezt a konfliktust a tárgyalóasztalnál kell megoldania az SaS-nek és az OĽaNO-nak, nem a médiában és a közösségi hálón”

– fogalmazott Remišová.

Eduard Heger kormányfő is fontosnak tartja, hogy zárt ajtók mögött, a tárgyalóasztalnál folytatódjon az eszmecsere a kormánykoalícióról. Az SaS elnökével, Richard Sulíkkal nyílt és korrekt tárgyalásokat szeretne folytatni, mondta a múlt hét közepén, melyekre időközben sor is került. E lapszámunk nyomdába kerüléséig nem is szivárogtak ki információk a négy és fél órán át tartott eszmecseréről, bár azért érdemes fél szemünket Richard Sulík Facebook-oldalán tartanunk, hátha közzétesz egy felvételt a tárgyalásról…

Látszik már a vége?

Hírdetés

Az SaS augusztus végéig adott ultimátumot, határidőt az új koalíciós szerződés kidolgozására, ám ennek feltételéül azt szabta, hogy Igor Matovič távozzon a kormányból. Ellenkező esetben miniszterei benyújtják a lemondásukat. Az Egyszerű Emberek azonban állásfoglalásukban egyértelművé tették, Matovič távozásáról szó sem lehet. 

Heger szerint kellő idő áll rendelkezésre a válság rendezésére. Ha meg nem, akkor legkésőbb augusztus végén tudjuk, mi fog következni. Az azóta elhangzott politikusi nyilatkozatok szerint az álláspontok nem közeledtek, mondhatni, a frontok megmerevedtek, és a pártok alacsonyabb szintű képviselői is csak a korábbi nyilatkozataikat csomagolják újra.

Az ellenzék továbbra is gyűjti az előrehozott választások kiírásáról szóló népszavazáshoz szükséges aláírásokat, és alig várja, hogy az egykor széles legitimációt kapott kormány abszurd módon megdöntse önmagát, és megnyerje nekik a választásokat. Értelmesnek tűnő megoldást tehát továbbra sem kínált egyik fél sem. Értem én, hogy mindenki ennek a szegény országnak a javát akarja, de csak a pártérdek után.

Mindeközben…

Úgy tűnik, a lakosság nagy többségének azért fontosabb problémája is akad, mint az Egyszerű Emberek és a Szabadság és Szolidaritás pártvezetőinek személyes konfliktusa. 

Utoljára 22 éve, 2000 júniusában volt olyan magas az infláció, mint a múlt havi, 13,2 százalékos, közölte a bizonyosan sokakat nyomasztó adatot a statisztikai hivatal. Azaz a méréshez használt mintafogyasztás, az úgynevezett fogyasztói kosár minden tételéért többet kell fizetnünk, mint korábban, szinte valóban már csak a levegő van ingyen…

A fogyasztók ezt leginkább az élelmiszerek, az energiahordozók és az üzemanyag drágulásán keresztül érzékelik. Értelemszerűen az energiahordozók és az üzemanyag áremelkedése beépül minden más termék árába is.  Ezek a sorok júliusban, még jócskán a fűtési szezonon innen íródnak, de ahogy az idő hidegebbre fordul, a megemelkedett energiaárak is érzékelhetővé válnak majd.

Ez a probléma kétfelé ágazik. Egyfelől az a kérdés, hogy mennyiért fűthetünk majd, másfelől meg, hogy lesz-e egyáltalán mivel fűtenünk. Richard Sulík, ezúttal gazdasági miniszterként igyekezett megnyugtatni a lakosságot, hogy az előttünk álló telet még kihúzzuk, mivel az éves gázszükséglet 49 százaléka már a tárolókban van. Ez egyrészt nem annyira megnyugtató, másrészt nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy nemcsak a lakossági, hanem az ipari fogyasztásra is kellene valahonnan gázt biztosítani. A legpesszimistább forgatókönyv szerint, korlátozott gázfogyasztás mellett, vastag pulcsiban átdidereghetjük még az idei telet, ám ha egyes ipari folyamatok kellő földgáz hiányában leállnak, annak foglalkoztatási és fogyasztási szempontból egyaránt katasztrofális következményei lehetnek. Így nem csoda, hogy egész Európa, de főként Németország, amely gáztározói csak 13%-ra vannak felöltve, kezét tördelve várja, hogy Oroszország a szokásos éves karbantartást követően újraindítja-e az Északi Áramlat 1 gázvezetéken a szállítást. 

Az európai politikusi nyilatkozatok sem adnak sok okot a bizakodásra. Kadri Simson energiaügyi uniós biztos egyenesen úgy fogalmazott, nemcsak az ipar szereplőinek, hanem a háztartásoknak is változtatniuk kell a szokásainkon. Ez a korábbi, német, hidegzuhanyos-vastagpulcsis javaslat kulturáltabb megfogalmazása. Ha mindezt összevetjük azzal, amit Emmanuel Macron francia elnök mondott a gázellátási lehetőségekről, a sorok közt olvasva arra következtethetünk, olyan forgatókönyvre, mely szerint annyi gáz fog térségünkbe áramlani, amennyire valójában szükségünk lenne, nem számíthatunk.

Nem végeztem erre vonatkozó, reprezentatív közvélemény-kutatást, de szerintem az emberek döntő többsége szívesebben venné, ha a kormány, korlátozott lehetőségei közepette inkább erre próbálna valamilyen megoldást találni. 

Két mostohagyerek

A tartósan alulfinanszírozott egészségügy és oktatásügy terén sem hoztak érdemi változást a múlt héten a koalíciós válság árnyékában folytatott egyeztetések. 

Az egészségügyben annyira távoliak az álláspontok, annyira esélytelen bárminemű közeledés, hogy az orvos-szakszervezettel és az Egészségügyi Nővérek és Szülészasszisztensek Kamarájával folytatott tárgyalásokat augusztusig felfüggesztették. Átfogó eszmecserét folytattunk az egészségügy valamennyi területéről és a szükséges reformokról – mondta a tárgyalásokat követően a miniszterelnök. Ebből majd be tud vásárolni egy szülésznő egy átdolgozott éjszakai műszak után…

Bár a pénzügyminiszter azt ígérte, az egészségügyben dolgozók is megkapják ősszel az 500 eurós juttatást, mint az egyéb közszolgálati dolgozók. 

Ugyanezt az oktatási szférában dolgozóknak is megígérték. Januártól 10, jövő szeptembertől pedig újabb 12%-os béremeléssel kecsegtetve a tanárokat. Némileg maliciózus módon hozzátehetnénk: reméljük, ezt az ígéretet az a kormány is be fogja tartani, amely 2023 szeptemberében hatalmon lesz.

Megjelent a Magyar7 2022/29.számában.


Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »