Vegyen mindenki új autót!

Vegyen mindenki új autót!

Ha kétmillió forintért meg lehet kapni egy családi használatra alkalmas, nulla kilométeres gépkocsit öt év garanciával, miért veszünk ugyanennyiért ismeretlen előéletű, tizenéves használtat?

Új autót mindenkinek! – reklámozza a hazánk kilenc városában a minap megjelent és dömpingárat hirdető Lada Hungary. A szlogen emlékeztet Henry Ford legendás mondására, mely szerint az új autó a jó autó. És egybecseng a második világháború utáni német autóipar törekvésével is, amely a bérből és fizetésből élő sokaságnak kínált népautót – Volkswagent. A 2016 eleji magyar autópiaci helyzet némileg emlékeztet a háború utáni németre: 2008, a pénzügyi válság beköszönte óta a magyar családok nem vesznek új gépkocsit. A válság hatására 220 ezerről 50 ezerre zuhant az eladott járművek száma, (idén eléri a 75 ezret), és ennek a leszűkült piacnak is csak 20 százaléka kerül magánfelhasználókhoz. Összességében tehát a családi használatú autópark befagyott, egyesek nem váltak meg a korábban használt gépkocsiktól, vagyis az akkor ötéves gépkocsik mára 12-13 évesek; mások lecserélték őket, de nem újra, hanem nyugati használtra.

A Használtautó.hu portál nemrég közölt adatai szerint idén 550 ezer jármű cserél gazdát, ami 11 százalékos növekedés a tavalyihoz képest. A bővülés legjelentősebb forrása az import: egyre több járgányt hoznak be Nyugatról. Míg 2010-ben csak 17 700 használt autót importáltak Magyarországra – elsősorban Ausztriából, Németországból, Belgiumból, Hollandiából, Franciaországból és Olaszországból –, addig tavaly 96 700-at, idén pedig már minden bizonnyal 120 ezernél is többet. Az átlagéletkor azonban magas, 11 év.

Vagyis a magyar családok 2008 óta, immár hét éve nem vesznek új autót. Ennek oka, hogy a hagyományosan erre a célra vett Golfok, Astrák, Focusok újkori ára 5-6 millió forint, ami a hazai átlagjövedelmekből nem termelhető ki. A magánvásárlások ezért terelődtek át a használtpiacra. Az átlagos vásárló 1,5-2 millió forintért vesz 7-8 éves, főként német gyártmányú autót: Opelt, VW-t, Fordot. De feltűnően megnőtt a BMW-k száma is a másodpiacon.

Vajon nem jött el az idő, hogy azok, akik tizenéves gépkocsijukat nyűvik, immár újat vásároljanak? A Nissan-Renault hosszú évek óta dolgozik azon, hogy a feltörekvő piacokon, ahol szerény a fizetőképes kereslet, olcsón gyártható, egyszerűbb technikát képviselő konstrukciókkal jelenjen meg. Alaposan megkavarta néhány éve az állóvizet a Dacia különféle modelljeivel, különösen a hobbiterepjáró Dusterrel, amely érdekes módon a nyugati országokban lett a legnagyobb kasszasiker. Ugyanennek a konszernnek az alkatrészeiből, de kissé más fűszerezéssel és a patinás Lada márkanévvel jelent meg most hazánkban olyan gépkocsicsalád, a Lada Kalina és Granta, amely árával versenyezhet a Nyugatról használtan behozott gépkocsikkal, és tulajdonosai biztosak lehetnek benne, hogy a következő öt évben nem kell súlyos összegeket hagyniuk az autószervizben.

Ráadásul a kétmilliós Lada nem is annyira fapados: az 1 999 000 forintért kínált lépcsős hátú Granta Sedant 1,6-os, 86 lóerős motorral, elektromos első ablakkal és központi zárral, állítható magasságú és szervóval könnyített kormánnyal, könnyűfém felnikkel adják. Ugyanez légkondicionálóval, 16 szelepes, kilencvenhat lóerős motorral és a gyári audiorendszerrel is csak 2,5 millió forint. A Lux kivitelbe olyan extrák kerültek, mint az esőszenzor, az automata váltó és fényszóró, valamint fűthető ülések, tükrök – ennek az ára kicsivel több, mint 3 millió forint.

Armani öltönyt a turkálóból

Amikor egy budai garzon árát kell leszurkolni a legkorszerűbb, minden jóval felszerelt új családi autómodellekért, nem csoda, hogy nem kígyóznak hosszú sorok a szalonok előtt. De mit tegyünk, ha nincs tízmilliónk a korunknak, társadalmi pozíciónknak, önbecsülésünknek megfelelő felső-középkategóriás autócsodára? Vegyünk egy „motorizált cipősdobozt” újonnan, vagy kaparintsuk meg álmaink germán harci szekerét – tizenévesen? Melyik jobb: Armani öltöny a turkálóból vagy Vörös Október zakó újonnan? A józan ész, a kockás papíron levezetett költség-haszon elemzés azt mutatja, hogy jobban járunk egy kisebb, de új gépkocsival. Csakhogy az autóvásárlót nem feltétlenül a józan ész megfontolásai vezérlik. Az autó presztízscikk is, megjelenésünk része, a külvilág felé mutatott arculati elem. A bajor limuzin fellépése, tömeghatása, agresszív orra tizenévesen is tekintélyt sugároz. A szomszédok szemében irigylendőbb az, aki egy, valaha talán vezérigazgató által használt csúcsmodellből száll ki esténként a ház előtt, mint az, aki a nyugati tömegmárka „campus” kiadásának lebutított és a harmadik világban gyártott változatát vette meg, igaz, nulla kilométerrel. De hát a szomszédnak veszünk-e autót? Nem magunkat hozzuk-e nehéz helyzetbe, ha a lehetőségeinken túl vállalunk anyagi terhet? Még valami, ami a Dacia, a Lada malmára hajtja a vizet: az idő. Amíg ezt a cikket írtam, a magyar gépjárműflotta egy órával öregebb lett. Minden egyes gépkocsi kicsivel közelebb került az autótemetőhöz. Nem nehéz belátni, hogy a több százezer kilométert futott, tizenéves, ismeretlen előéletű használt autók küzdelme az elmúlással közelibb és fájdalmasabb. Ideje megbarátkoznunk a kisebb, kevésbé elegáns, de vadonatúj autókkal. Eljön még a Ladák ideje.


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »