Visszaüt a lengyelek uniós „lerohanása”?

Visszaüt a lengyelek uniós „lerohanása”?

Határozott kiállás az illiberális útra tévedő újabb közép-európai ország ellen, a jogállamiságért aggódó nyilatkozatok, egy merőben új eljárás, a jogállamisági mechanizmus megindítása – megannyi uniós reakció, amely egy irányba mutat: Brüsszel elvileg nem tűri a fősodortól való eltérést.

De mi van a háttérben, milyen hangulat uralkodik az intézmények folyosóin, miről beszélnek az Európai Parlament (EP) zárt ajtói mögött, mennyire vehető komolyan a lengyelekkel szembeni fellépés?

Bizottsági forrásaink szerint már a jogállamisági mechanizmus bejelentése is kisebbfajta sokkot okozott – nem csupán Varsóban, de a biztosi kabinetben is. A Barroso-bizottság által 2014-ben létrehozott új jogintézmény megindítására az Európai Bizottság (EB) jogosult, ám információink szerint a biztosok kollégiumának ezzel kapcsolatos úgynevezett orientációs vitáján többen is annak alkalmazása ellen érveltek.

Frans Timmermans

A megegyezés a cél

Az ok egyszerű: kontraproduktív, az euroszkeptikus erőket serkentő hatása lehet. Így aztán a biztosokat is meglepetésszerűen érte, amikor Frans Timmermans alelnök azzal lépett a nyilvánosság elé, hogy az EB indokoltnak látja az új jogintézmény alkalmazását. Informátoraink szerint korai lenne azt jósolni, hogy a bizottságnak szándékában áll Lengyelországgal szemben szigorú szankciókat alkalmazni. Továbbra is a megegyezés a cél, ugyanakkor demonstrálni kívánják: nem engedik, hogy újabb illiberális modell verjen gyökeret Európában.

Parlamenti értesüléseink szerint az Európai Néppárton belül is ennek megfelelő megosztottság tapasztalható. Az szűrhető le, hogy nem is tartják kellően legitim eszköznek a bizottság által kitalált és most először alkalmazott új jogintézményt, mondván, erre az alapszerződések semmiféle felhatalmazást nem adtak. Az EP szocialista berkeiben azonban azt tartják, a lengyel fordulat az ország mérete, súlya miatt már nem tréfadolog, s ha az európai vezetés a magyar „ügyek” után itt sem lép fel kellő határozottsággal, azzal végképp alkalmatlanságát bizonyítja. Ez azonban nem felel meg a brüsszeli közhangulatnak, valójában egyetlen szereplőnek sem célja Lengyelország „lerohanása”, már csak azért sem, nehogy ezzel egy egyre erősödő illiberális összefogás irányába tolják a közép-európai államokat.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 01. 20.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »