Vona mosdatói

Vona mosdatói

Kozmetikusnak és fürdőmesternek állt a libbal elit: tegnap Heller Ágnes a korábban lefasisztázott Jobbikkal való összefogásra buzdított. Havas Henrik és Rangos Katalin meg nekilátott, hogy Vona Gáborból simizni való megtért bűnöst fabrikáljon. Akire szükség van a „sátán”, Orbán Viktor ellen. Na meg ahhoz, hogy végre megint a kassza közelébe kerüljenek.

Fél évvel a választások előtt a libbal elit látványos szerecsenmosdatásba kezdett: Vona Gábort igyekeznek szalonképesre fürdetni. A cél persze aligha egy nagy, Jobbiktól Momentumig tartó összefogás gründolása. Az még nem lenne reális. A feladat egyszerűbb: meggyőzni a liberális és baloldali szavazót, hogy ha valahol jobbikos az ellenzéki jelölt, szavazzanak rá nyugodtan. Ezt már maga Gyurcsány sem zárja ki.

Saját táborát Vona már megdolgozta a „cica-kutya-szemöldökcsipesz” kampánnyal, ők talán készek lesznek libbal jelöltre szavazni a Fidesz ellenében – amikor a voksolás előtt hirtelen elindul a gyors visszaléptetési kampány, hogy egy ellenzéki ellenfele legyen Orbánéknak. A „demokratikus” választó szemében azonban Vona még mindig „rohadt fasiszta”. Ezt a képet kell tompítani, átfesteni.

Tegnap az első lépést Heller Ágnes tette meg a mandiner.hu-nak adott interjújában. Lukács György tanítványa, kötődik a múlt rendszerhez is, de feltűnően nyugatbarát, az antiszemitizmus elleni harc lánglelkű prédikátora. Ha ő azt mondja, Vona rendben, akkor a belvárosi értelmiség is megnyugszik.

Heller persze nem állítja, hogy Vona már „jó fiú”, csak azt mondja, szükség van a „házi nácira”. Kimondottan mókás, amikor egy filozófus reálpolitikust akar játszani. De hát, mint állítja, negyedszázados amerikai leledzése alatt tanulta meg, hogy csak a ma az érdekes, meg a cél szentesíti az eszközt: ami ugye az ősgonosz, Orbán Viktor legyőzése.

Az amúgy toleranciát hirdető nagy ívű gondolkodó nem is tagadja: gyűlöli Orbánt. Csak az ő bukása érdekli. Nyíltan elismeri, hogy számára teljesen mindegy, hogy kormányozható lesz-e az ország, vagy egyáltalán mi lesz a „hazájával”. Csak Orbán dögöljön!

A Heller interjú nagyszerű alaphangot adott Vona tegnap délutáni látogatásához a Dob utcai Spinoza házban. Amikor a Jobbik elnökének szereplését meghirdették, a zsidó közösség egy része hevesen tiltakozott. Heller interjúja után egy hang sem hallatszott…

Vona vendéglátója a libbal nagyasszony, Rangos Katalin volt. Korábban ő is lelkes fasisztázó volt, sőt, 2013-ban egyike volt azoknak, akik nagy garral visszaadták a Táncsics-díjat, amikor azt Szaniszló Ferenc is megkapta. De hát az már a múlt, mint az is, hogy akkor Rangosék lépésére reagálva Vona azt mondta, ha egyszer kormányra kerülnek, Szaniszló vezeti majd a Médiahatóságot.

Tegnap Rangos és Vona körülhízelegte egymást. Szinte nem lehetett tudni, ki melyikük mikrofonállványa. A Jobbik elnöke megaőszinte tekintetét elővéve mondta, „megtérése” nem egy „taktikai fordulat”, hanem „egy lelkileg átélt, megélt, bensőleg támogatott változás”. Rangos a kezét paskolva nyugtatta ezt a hatalmas és szép lelket, és mondta, hogy a Jobbik fordulatát ő is „nagyon dicséretesnek és hihetőnek tartja”.

Egy apró kételye van csak: a párt tagsága is olyan „nagymértékben és őszintén megváltozott-e”, mint Vona Gábor? A nagy megtérő tovább turbózva őszinteségét mondta, hogy ez már egy másik párt. Például amikor egy jobbikos testvér – bocsánat, a párt demokratikus tagja – bevallotta neki, hogy zsidó, ő kimondottan örült neki. Egyébként Szegedi Csanádot sem származása miatt csinálták ki annak idején, hanem mert Brüsszelben gyanús pénzek közé keveredett.

A bensőséges, öntisztító beszélgetés során szóba került Havas Henrik Vonáról írt könyve is. A liberális „újságíró pápa” gründolt már hasonlót gyilkosokról, csalókról, őrültekről, prostikról, sőt saját magáról is. Így a Vona-kötet logikus beteljesítése irodalmi munkásságának.

A könyvben Vona Gábort, a gyarló embert ismerhetjük meg. Például megtudjuk, hogy szendelelkű gyermekként legyek szárnyát tépkedte ki, s a rovar torzókat hol pókokkal, hol pedig hangyákkal zabáltatta fel. Azóta nagyon megbánta akkori kéjes szadista vigyorát, sőt ma már nincs légy, akit ne mentene meg. A múltkor egy bizottsági ülésen a fideszes Hoffmann Rózsa poharából szabadított ki egy rovart. Ennek fényében a zsidóknak és cigányoknak valóban nincs mitől tartaniuk.

Mindazonáltal mai történetünk nem a „legyek urának” köpönyegpörgető táncáról szól. Hanem arról, hogy milyen anyagból van faragva a libbal elit, és hol tartja a gerincét. S arról, hogy a magasztos elveknél nekik valahogy mindig fontosabb a gyűlölet, és főleg a kasszakulcs.

Nem filozófiai értelemben…

Fotó: ps-montázs

Máté T. Gyula


Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »